VERSENYRŐL-VERSENYRE

Amikor megismertelek, egy nagy magas kamasz fiú voltál, azután meg amikor utoljára találkoztunk egy felnőtt férfi állt előttem. Arra is emlékszem, hogy nyaranként ki sem lehetett robbantani a Pirat-ból amikor nálunk repültél. Mivel telt az elmúlt pár éved?

2007-ben indultam életem első versenyén, mely a Horizont kupa volt. Sajnos csak második helyezést értem el összetettben, ifiben viszont első helyezett lettem, mind ezt a családi Ls4-sel. A gyúrói verseny után következett egy ismételt felkészülési szakasz, mikor is a Szegeden rendezett nemzeti mezőnye mellett sikerült repkednem szintén az Ls4-esel, viszont itt már csak vízzel. Ez alatt az időszak alatt sikerült megrepülnöm a gyémánt 300-at  Szeged-Mélykút-Doboz-Szeged útvonalon.  Még abban az évben próbára tettem magam egy komolyabb versenyen is Gemenc kupán. Az Őcsényben rendezett igen érdekes időjárási helyzetekben 3. helyezést értem el.

2009-ben az évet szintén a Pribina Cup-al kezdtük.Ekkor már jó időjárás volt, és eléggé sokat tudtunk repülni. Következő verseny a Nemzeti bajnokság volt Dunaújvárosban, melyen szintén std Jantarral vettem részt. A verseny nagyon tetszett, bár eléggé sok terepre szállás volt. A verseny után következett egy eléggé hosszú felkészülési szakasz, melynek eredménye az MVK ifjúsági 1. helyezése volt.

A következő évben ismét a Nyitrai versennyel kezdtük a szezont  
Majd az első itthoni verseny a Hajdúszoboszlói Cívis Termál kupa volt. Nagyon jó érzés volt olyan helyen versenyezni, ahol már akkor repülhettem, mielőtt szakszót szereztem. Abban az évben volt az 1. Malév-Flatland kupa is, ahol Ls4-sel versenyeztem, és a 3. helyezést sikerült megnyernem. Szeged után következett a nemzeti, Dunaújvárosban, szintén Ls4-sel.

Úgy veszem észre, hogy a nyitrai verseny egyre jobban kezdi kinőni magát. Szerinted mi lehet ennek az oka?

A Nyitrai versenyre először 2004-ben jutottunk ki, én, mint kisegítő, édesapám, pedig mint versenyző. Ekkoriban még nem volt nagy létszámú ez a verseny, pár német, holland és szlovák vett részt. Az évek múlásával szerintem mindenki elvitte a jó hírüket a világba, ennek következtében nagyon sok embernek felkeltette az érdeklődését. A versenyrendezés, a szervezők nagyon jól szervezik ezt a versenyt. Minden megtesznek, hogy az ember jól érezze magát, pedig nem is nagy létszámmal dolgoznak és egyáltalán nincsenek sokan. Viszont minden apróságra odafigyelnek.
Tulajdonképpen ez a verseny már annyira kinőtte magát, hogy tavaly 150 es létszámot is meghaladta az indulók száma, és így is túljelentkezés van. Véleményem szerint azért ilyen népszerű ez a verseny, mert minden évben ez az első rangos verseny. Mindenki szeretné, hogy jól indíthassa a szezont, valamint összemérhesse a tudását egy világszínvonalú versenyen több EB és VB győztessel is.

És a tavalyi éved mivel telt?

Kezdődött az év azzal, az információval, hogy biztos helyem van az ifjúsági VB standard osztályú mezőnyében, ezért a versenyeket, illetve a gépválasztást e köré építettük fel. A gépválasztás egyszerű volt, mert a válogatott keret ideadta a Discus CS típusú gépét. A gép sajnos eléggé leromlott állapotban volt, de sikerült gatyába rázni. Ezzel a géppel indultam Nyitrán, valamint ilyen típusú gépet béreltünk a Dunaújvárosi nemzeti alatt is, ahol is a High Performance kategóriában indultam vízzel. A mezőnyben elég sok neves és jó pilóta volt, számomra megtisztelő érzés volt, hogy ott repülhettem velük, valamint ellenük. Az eredménnyel elégedett voltam, mert 18. lettem a 23-ból.
Ezek után következett a nagy falat, az ifi VB. A verseny Németországban Musbachban került megrendezésre. Az időjárás sajnos nem kedveskedett nekünk. Valamint a szervezés, a szervezők sem voltak eléggé segítőkészek, viszont a társaság és a hangulat kárpótolt érte. Igyekeztem magamból a maximumot kihozni, illetve minden feladatnak újult erővel nekivágni. Számomra nem az eredmény hajkurászása volt a cél, hanem a helytállás.

2011-ben elég sokat repültél Discus CS-vel. Milyen tapasztalatokat szereztél ezzel a géppel?

Nem ez volt az első német gyártmányú gép, amiben ültem, előtte már ültem Ls4-ben, valamint Ventus cM, Ventus2 cxT-ben is. Az első repülés a Discussal, Farkashegyen történt, mert ott találtunk indító oktatót. Kicsit izgultam, mert a gépen csak súlypont kioldó található, amiből már lehet előre készülni, hogy vontatás közben jobban kell majd vezetni, illetve több figyelmet igényel.

A vontatás gond nélkül zajlott, a vontatás sebessége is megfelelő volt. Szabadrepülésben kipróbálgattam, hogy megy előre, valamint hol esik át, és milyen a fordulékonysága a gépnek. A tapasztalataim nagyon jók voltak. A kényelmes kabin kialakítás lehetővé teszi, hogy a pilóta ne fáradjon el hosszú repülés alatt. Sokat nem kell vezetni a repülőgépet. A típusrepülés utáni hétvégén lehetőség nyílt, hogy kipróbáljam a repülőgépet egy termikes időjárásban. A repülést szintén Farkashegyről kezdtem. Aznap eléggé jó idő volt, mindenki távra indult. A MÁV-os Discussal, Herceg Gábor Barátom indult 300-ra. Mindenki kérdezte tőlem, hogy mit repülök, merre megyek stb. stb... A válaszom mindenkinek az volt, hogy nekem csak barátkoznom kell a típussal. Viszont a repülés máshogy sült el. Lehetőség nyílt, hogy kipróbáljam a gépet távon, mert elkísértem a másik Discust. Az útvonal Farkashegy-Pér-Madocsa-Farkashegy volt. A repülés során kitapasztaltam, hogy termikel a gép, és milyenek a siklási tulajdonságai, illetve milyen sebesség kell a legjobb siklásokhoz. Termikelésnél azt vettem észre, hogy nekem a súlypont túlságosan előre került, ezért később vizet töltöttem a farkába.
Összegezve ez a repülőgép nagyon jó konstrukció. Bár szerintem az Ls4-es gyorsabb fordulékonyságnak örvend, de ezért a hátrányért a Discus a siklószámával kárpótol.

Azt hiszem ezek után az olvasók is egyet értenek velem, hogy elég zsúfolt életet élsz. Hogy lehet összeegyeztetni a versenyrepülést a családdal és a tanulással?

A versenyrepüléseim nagy részét a felsőoktatási időszak alatt sikerült abszolválnom.  Néha eléggé nehéz volt összehangolni a tanulást a versenyzéssel.
A családban mindenki támogatja a repülést, mert édesapám, öcsém és jómagam is repülünk. Legnagyobb támogatónk édesanyám, mert minden versenyen ott van, és nagyon sokat segít nekünk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el.

Kedves Ádám! Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál, 2012-re pedig eredményes és balesetmentes versenyzést kívánunk szakosztályunk minden tagjának nevében.

OZSI