HULLÁMREPÜLÉS NAGY-BRITANNIÁBAN

HULLÁMREPÜLÉS NAGY-BRITANNIÁBAN - Beszélgetés Tóth „Slityu” Istvánnal - lencsefelhőkről, életre szóló élményekről, emberekről, és persze a vadregényes Skóciáról

Egy átlagos magyar ember számára Skócia a jó whisky és a férfi szoknya hazája. Talán vannak még, akiknek feldereng valami a hegylakó című filmből, de átfogóbb ismeretei egy magyar embernek Skóciát illetően aligha lehetnek. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel az országgal, valamint a skót vitorlázórepüléssel?

Valóban, hordják a szoknyát korra, és nemre való tekintet nélkül. Komolyan irigylem azt a nemzeti tartást, ahogy kisfiútól nagytatáigbüszkén parádéznak benne. Rendszeres whiskyfogyasztó skóttal viszont nem sikerült találkoznom az ottani reptéri szubkultúrában… ööö… vagyishogy talán eggyel, egy hölgy személyében. Sörük a Sheepshagger volt a legnépszerűbb. Magamat azonban a kényeztetett birka helyett a vakmerő lóhoz hasonlítanám inkább, hiszen úgy vállaltam el a posztot, hogy a körülményekről vajmi keveset tudtam. Nagy Tamás nyíregyházi klubtag (azóta Wizzair első tiszt) barátom kapcsolati hálójából jött az info (2008 eleje, a Facebook még csak egy amerikai miafene volt), hogy vitorla oktatót keresnek teljes szezonra. Felhívtam az aboyne-i klubot, jót beszélgettünk, de már megvolt az emberük. Pár hét múlva mégis rámcsörögtek akkori állomáshelyemen Írországban (a DELL laptop üzem szalagján dolgoztam), hogy tudnék-e menni, mert mégiscsak engem választanának. A kockázat nagy volt mindkét oldalon, és senki sem sejthette, hogy októberben majd össznépi bankettel búcsúztatnak, ahol a szakmai vezető meghív a következő szezonra is.

Kérlek, mutasd be ezt a vidéket! Ha jól tudom Britannia egyik legjelentősebb hullámtere található itt…

Igaz sztereotípiák: mindig hűvös van, gyakran esik, ezért mivel ingyen laktam ott, a szobámban egész nyáron ment alapjáraton a beépített kis villanykályha, még nappal is. Hegyeik nem mondhatók magasnak (max 1400 m), erdő viszont nem takarja őket, úgyhogy a szél vígan fut fel rajtuk. DG movitos alacsonyrepülés során pilótám sorban mutatta a közt itt is-ott is a motorosgép-roncsok turisták által még szét nem hordott maradványait. Valamilyen hullámfelhő az év szinte minden napján borzolja ott a vitorlázórepülésre vágyók idegeit, de a reggeli „lenticularis-költemények” többnyire nem hosszú életűek. Tapasztaltam, hogy kék égben is lehet nagyon magasra jutni. Ha viszont alattad felhők vannak, szó szerint résen kell lenni, mert látványnak szép, de érzésnek pocsék amikor bezárul, és nincs GPS-ed. Ezt két alkalommal is kipróbáltam, szerencsére mindkétszer sikerült jól kijönni a szorult helyzetből. Pánikolósoknak különösen nem ajánlom az ilyet, igen könnyű lett volna a skót bulvárújságok címlapjára kerülni. Volt ebből elege sajnos a klubnak az odaérkezésem előtti két évben, de erről majd később. A klub (és egyben Nagy-Britannia) magassági rekordja 11 770 m, ami az Egyesült Királyság magasságmániás vitorlázópilótáinak Mekkájává tette a helyet. A környéken bőséggel található színvonalas szálláshelyek (olcsó itt nincs), kiváló éttermek, valamint a reptéri klub-otthon faház barátságos, kedélyes-öreguras, kandallós miliője szintén segíti a pilótaturizmust.
Az új évezred kezdete táján sajnos kedvezőtlen meteorológiai tendencia kezdődött, nevezetesen a jetstream (nagy sebességű magas légköri áramlás) áthelyeződése, aminek a számlájára írják a helyiek a hullámjelenségek számának, és intenzitásának csökkenését.

Maga a reptér milyen?

Az „airfield” igencsak egyedi darab (fiam szerint mazochistáknak való), az általában sekély, kövek közt rohanó Dee folyó völgyében, mindkét oldalról meredek dombok határolják, ”bosszantó” közelségben. Két 500 m-es aszfaltcsík van, a 4 m szélesről megy a fel-, az 5 m szélesre a leszállás. Addig nincs is gond, míg a szél szemből fú...   Jobbra-balra van ugyan 15-15 m kaszálva, hogy a leesett szárnyvéget legyen esélyed felkapni, de oda legurulni nagyon rizikós. A fentiekből következően csőrlés itt nincs. A vontatókötél 50 méter, mindig van készen fonva több garnitúra, mivel a kemény kifutópálya felülete leszálláskor hamar megeszi. Az adrenalin-szintet emeli az is, hogy a reptér egyik vége anyahajó-szerű, az aszfalt vége után 10 m-re már ott a szakadék. A másik végéhez pedig merőlegesen illeszkedik a szerviz út, amin a lazachorgászok terepjárói sűrűn felbukkannak, kívül szállított botjaikkal.

Három hangár van. A javító, a járműtároló, és a pár éve a Lottótársaság által szponzoráltan felépített repülőgép tároló. Méretéhez képest kevés gép van benne, ez azt is eredményezi, hogy a helyiek többsége nem ismeri a hangárpakolás alapvető trükkjeit. (hangárkocsi nincs) Nem csoda hát, hogy ”nagy voltam Japánban”. A tankolás saját (rep) benzinkútjukról megy.
Az üzemnaphoz két ember kell, ők minden nap időben rendelkezésre állnak, mivel kinn alszanak. Az üzemet bejelenteni nem kell. A vontatópilóta, és a vitorlázó oktató kitolja a gépeket, kivontatja a vitorlát. Szárnyvég mindig akad, vagy ha nem, hát ott az autógumi-kupac. Helyi üzem nyáron sokáig mehet, 22.45-kor van vége.

Amikor korábban beszélgettünk a Brit vitorlázórepülésről, elmondtad, hogy milyen komoly klubélettel találkoztál Skóciában. Mi az oka, hogy Magyarországnál sokkal gazdagabb országokban is vannak nagy klubok?

Ami egyik oldalon hátrány, a másikon lehet előny. Házigazda klubom tagjainak átlagéletkora jócskán ötven fölött volt. Ebből következően minden cammogósan, kényelmesen megy. Cserébe viszont van átlátható szabályok szerinti működés, mosoly, és jó kedély. Nap közben, aki nem repül, az a faházban teázik. Nem lehet nem megemlíteni, hogy az olajkitermelés miatt az egész skót régió anyagi helyzete stabil, és kiszámítható. Az emberek nyugodtabbak, a nyugdíjasok sem élnek rosszul.  A szűkebb, és tágabb lakókörnyezet mindenhol tiszta, és szép. Főleg nekem tűnt annak, a jópofa, de „lezser” Írország után.  A klubház mellett 20 szállítókocsi sorakozik, de rögtön hozzáteszem: igazán drága gép 1-2 van bennük, a többség Discus, Astir, Kestrel, és pillekönnyű fagépek. Repülés után a klub által fenntartott bár igény szerint tart nyitva, mivel a (fizetett) szolgálat kint alszik minden nap.

Európa egyik legzsúfoltabb légterével rendelkező országáról beszélünk. Mennyire korlátozzák a repüléseket?

Semennyire. A reptér „körzethatára” állandóan nyitva van felfelé 6600 m-ig, és fölé menni is csak egy telefonba kerül. Távrepülés nem marad el engedély hiánya miatt, de az itt igazából nem érdekes, mert mindenki felfelé törekszik. Az egyeztetésre a katonák miatt van szükség, mivel ők a környék légtereinek nagy használói. Tornadok, Herculesek rajban felbukkanása itt bármilyen magasságon, bármikor megszokott jelenségnek számít. Van, hogy klub-üzemnapon keresztezik a folyóvölgyet igen alacsonyan, terepkövető üzemmódban bujkálnak a dombok között, hatalmas dübörgést hagyva maguk mögött.
Az aberdeeni közelkörzet a reptértől keletre eső sík terület felé repülést teljesen lehetetlenné teszi, de ez nem probléma, a jó hullámterek a másik irányban vannak, bent a hegyek fölött. Ott pedig nem jellemző az alacsony sikladozás, végsőkig erőlködés, mert tapasztalatom szerint a termikfogás lehetetlen 600 m alatt. Hullámrepülésre leoldás a reptértől 8 km-re, 1000 m-en legalább. Ha nincs meg azonnal, akkor game over, buktad, söprés haza.

Sajnos ma Magyarországról legalább 300 ezer fiatal hiányzik és nem csak a szüleiknek. Ezeknek a fiataloknak nagy része önhibáján kívül Nagy-Britanniában kényszerül dolgozni. Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének kint repülni, és mit tanácsolsz azoknak, akik itthonról szeretnének egy hullámrepülést megszervezni?

Biztos, hogy mindenhol szívesen fogadnak egy új sportbarátot, nem utolsósorban fizető kuncsaftot. Részt venni az Egyesült Királyságban zajló vitorlázórepülő életben annyit jelent, mint megmártózni egy olyan közegben, amire mi mint álomra tekinthetünk (ami ráadásul jelenleg Vmax-al távolodik). A jelenbe beépült tradíciók, a gazdag irodalom, a színvonalas szaksajtó arra ösztönözhet minket, hogy tartsuk szemünket rajtuk, vegyünk át hasznos dolgokat.
Aki a jövőben tenne egy kirándulást skótföld eme részén, annak temérdek információ elérhető a Deeside Gliding Club honlapján, de én is szívesen segítek mindenben. 2-4 főnek a reptéren is megszervezhető a szállás, fűtött lakókocsiban. Helyben bérelt géppel egyedül repülésre azonban csak az gondoljon, akinek semmilyen időjárásban nem probléma a leszálláshoz behelyezkedés egy szűk leszállópályára.

Ez jogos elvárás azzal szemben, aki hullámra adja a fejét. Egyébként volt valami esemény, amíg ott voltál?

Abban az évben nem görbült semmi, de az előző kettőben sajnos igen, és halálos áldozat, valamint súlyos sérülések is voltak. A balszerencse rendre a szeptemberben szokásos Egyesült Királyság Hegyi Vitorlázórepülő Bajnokságán érte utol a pilótákat. Az elsőnél befelhőzött a szenior pilóta, de nem tudhatta, hogy ott a keverék levegő, és vízpára mellett hegyet is tartalmaz. Szerencsésen megúszta a balesetet, a roncsból viszont nem volt képes kiszállni, telefonja elrepült, a gép elektromossága is tönkrement. Szerencséje volt, hogy a szokásosnál enyhébb éjszaka jött, mert 24 óra elteltével találtak rá a levegőből. Az interneten ma is fellelhető hír szerint a klub három motoros gépe, két katonai helikopter, és három hőkeresős Tornado kutatott. Végül az egyik vadászgép bukkant rá.*

A másik évben a kétüléses ASH-25 perdült dugóba terepre behelyezkedésnél. Az 51 éves gépparancsnok (a klub elnöke volt) meghalt, az utasa egy 31 éves férfi klubtag súlyos sérüléseket szenvedett. Őt a következő évben többször láttam, szépen összerakták, és már meg is volt az esküvő az egyik nővérrel, aki ápolta.**

Azért mások is törnek gépet Skóciában

Nekem a legmelegebb helyzetem az volt, amikor a hegy bajnokság mezőnyéből az egyik kétüléses Discus (benne két nem tudom mire figyelő pilótával) hajszál híján eltrafálta a vontatógépet előttem. Közülük senki nem látott semmit az utolsó pillanatig, mígnem az oldalról ”támadó” vitorla kormányosa brutálisan alányomta, majd érthetetlen módon ”kantlira vágta” a gépet, ami miatt a hosszú szárnyvég majdnem elérte a légcsavart. Hölgy utasom megrökönyödve kérdezte: tessék mondani, ezt máskor is így csinálják? :-/

Lefagytam akkor is, amikor egy 70 év körüli férfi utassal hullámból szaporán kellett lejönni, mert már várt a következő kuncsaft. Az öregúr beleegyezése után elkezdtem hát gyártani az egyszerűbb műrepülő figurákat. Egyszer csak azt látom, hogy utasom a többpördületes dugó közben mindkét kezével kapaszkodik valamibe. A ballal a kabin-nyitóba, jobbal a vészledobó fogantyúba. Pár másodperc rettegés volt bennem a felvétel során, mert úgy gondoltam, ha rákiáltok, valamelyiket biztos meg fogja rántani. Szerencsére nem tette, és amikor megbeszéltük a dolgot elmondta, hogy ő csak a vízszintes síkban gondolta a forgolódást.

Huhh. Ez elég kemény. Nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokon mentél át….

De azért szép dolgok is voltak!

Többször volt, hogy a lenyugvó nap utolsó sugarainál ereszkedtünk le 4000 m környékéről a térben szanaszét elhelyezkedő felhők közé. Azt a látványt, érzést nehéz szavakba önteni. A legnagyobb durranás mégis egy tomboló szeles nap volt, amikor senki sem akart repülni rajtam kívül, mert a szél 15 m/s volt 23-as lökésekkel. Egy vendég ifjú titán jött velem, ismerkedni a helyi viszonyokkal, kipróbálni valami durvát. Emlékezetes repülés lett, sajnos a levegőpalack hiánya miatt nem mehettünk 4 km fölé, pedig emelt ”ezerrel”, még ott is.

Tulajdonképpen milyen feladatokra szerződtél?

Hétközi ügyeletes oktató voltam, 19 évesen is briliáns vontatópilótámmal öt napon át mi adtuk a szolgálatot a teljes szezonban. Főként a mi fogalmaink szerinti utas repültetés volt a feladatom, és a többnyire saját gépükkel érkező angol pilóták ellenőrzése. A vontatásos sétarepülés mostani árfolyamon 27 ezer forintba kerül, és tartalmaz egy felszállás előtti ”minikurzust”, ami a szokásos kezdő tanfolyam fél-, egyórásra tömörített verziója kell, hogy legyen. Ezt persze másként nézett ki egy mérnök, és másképp egy háziasszony esetében. ;-) Kuncsaftjaim közt volt amerikai, kanadai, ausztrál, belga, holland, francia, lengyel, sokféle ázsiai, no meg a számtalan jó kedélyű skót ember. Rengeteg első repülés, első vitorlázás, de rosszul csak egy férfi érezte magát, meg egy négyes csapat nagyhangú egyetemista lányból három, akik nagy arccal gyakorlatilag kikövetelték a figurákat.  A klub önkéntesként alkalmazott, az ottani minimálbérnek megfelelő költségtérítés mellett. Kezdéskor aláírtam valamiféle szerződést, de munkaviszonyom nem volt. Amikor nem volt repülés, unalmamban mindig dolgoztam/javítottam valamit, ezt rendkívüli módon respektálták. A hat hónap alatt 278 felszállás és 137 óra (ebből kb. 50 óra felhők fölött) teljesítése után új barátságokkal, sok-sok új tapasztalattal/emlékkel gazdagodva, tisztes referencialevéllel búcsúztam.

És voltál arra azóta?

Három év múlva, 2011-ben (előzetes egyeztetések után) újra felbukkantam náluk, immár vitorlázó-turistaként. Az egyik oktató adta ide reptérhez közeli házát (és autóját) míg elutaztak huzamosabb időre. A starton a szívélyes fogadtatás után annyit kérdeztek: mikor repültem utoljára, és már ülhettem is be a Puczhacba. Aztán a fiamat is velem ellenőriztették le, hogy a klubtól bérelt ASW-19-et, és Discust repülve együtt járhassunk hullámvadászatra két héten át.

Kedves Slityu!

Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál a világ vitorlázórepülő területeit bemutató cikksorozatunkban. Akiket megfogott a beszélgetésünkben szereplő skót hullámrepülő vidék, azok további információkat kérhetnek Tóth Slityutól a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. E-mail címen, vagy tovább csemegézhetnek a cikk témájához kapcsolódó alábbi linkeken:
Nemsokára újabb cikkel jelentkezünk, addig is olvasgassatok az oldalunkon és készüljetek lelkileg a tavaszra!

OZSI

*http://www.dailymail.co.uk/news/article-395342/Glider-pilot-survives-24-hours-wreckage-crashed-plane.html
http://www.youtube.com/watch?v=J2LRn-iM-FY
http://www.blinkx.com/watch-video/glider-crash-pilot-rescued/hY_7O7Qcn5TPw43z8P23sg
**http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/scotland/north_east/6975317.stm