A Vándormadár megújul! ZV-3A
"Ozsi" beszámol a megújulás részleteiről!
Egy majdnem Főnix „Vándormadár”
A hajdúszoboszlói vitorlázók egyik közkedvelt gépe a ZV-3A ismertebb nevén „Cuki”. Ez a repülőgép
kalandos életutat járt be mielőtt hozzánk került. Egy letűnt korszak utolsó példányai közé
tartozik, még abból az időszakból, amikor a fából épült vitorlázó repülőgépek élték fénykorukat.
Hosszú szárnya lévén a FAI első „open” kategóriájú gépei közé lett besorolva. Repülőterünkre
Szombathelyről került ide, Cseri Laci és Éles Sanyi közreműködésével. Amikor először megláttam
azonnal feltűnt, hogy kora ellenére milyen jó állapotban van. Ez annak is köszönhető, hogy
építéséhez igazán minőségi anyagokat használtak fel, valamint az évtizedek alatt volt gazdája és
vigyáztak rá.
Hová is pakoljuk ezt a sz…rt? Azt hiszem valami hasonló hagyhatta el a számat, amikor először
irányítottam a bepakolást és kerestem a helyet a Cukinak, nézegetve a hatalmas fából készült
szárnyát. Teltek múltak a hetek, hónapok és egyre többen ismerkedtek meg ezzel az „öreg hölggyel”.
Császi Papa, Flóra Nagy Laci, Miron Barna repültek vele a két tulajdonosán kívül a legtöbbet.
Olyan jól teker! Olyan jól siklik! Annyira aranyosan repül!
Bevallom, el nem tudtam képzelni, hogy milyen csodákat képes magában hordozni egy ilyen
öreg repülő. Aztán öregjeink unszolására én is repültem vele párat, és tényleg van valami sajátos
hangulata ennek a gépnek. Ha autókhoz hasonlítanám, akkor azt mondanám, hogy olyasmi érzés
vele repülni, mint egy nagyon régi Mercedes-t vezetni. Kifinomult, megfontolt és van valami RETRÓ
hangulata. Amikor először beleültem az nem volt egy egyszerű történet. Ezt a gépet a kis Hanna
Reich-nek tervezték (aki egyébként Egyiptomban tesztelte a típust) és nem nekem a 190 centimmel.
Miután vontatásból elstartoltam és a felszállás alatt a műszerfal szétverte a lábam, olyan gyenge
termikekben tekertem, amivel egyetlen általam ismert géppel sem lettem volna képes.
A Cuki lett a hajdúszoboszlói gépek közül a korelnök, hiszen 1961-ben készült. Beállt a mindennapok
repüzemeibe, megszerettetve magát időssel és fiatallal egyaránt. Öreg kora ellenére nem csak
helyi repülésekre használtuk, hanem Monori Gyuri számos távot is repült vele. Pár alkalommal
lehetőségünk volt összehasonlítani a Pirat-al is, és mondhatom Nektek, hogy bizony igen csak nyomni
kellett, hogy siklásokban lehagyjam. Gyenge időben pedig rendszeresen úgy megvert Gyuri, ahogy
a nagykönyvben meg van írva. Aztán sajnos jött egy randevú a hangár sarkával. Gondolhatjátok,
hogy a hangár sarka volt az erősebb, és a Cuki szárnya megsérült. Sajnos, aki ebben vétkes volt, egy
betegségből eredően már nincs közöttünk, úgyhogy ezt a témát nem boncolgatom, hiszen „halottról
jót vagy semmit”.
Talán először a Cuki életében javítani kellett. A javítás után még mindig nagyon kellemesek voltak a
repülési tulajdonságai, de a gépet nálam jobban ismerők szerint lényegesen érezhető rajta sérülése.
Az utolsó üzemnapjaink egyikén lehetőséget adtunk a 2010-ben „C” vizsgát szerzett gyerekeknek a
típus megrepülésére. Pistikével alaposan megvitattuk a dolgot és arra jutottunk, hogy inkább ezt a
gépet adjuk oda első együléses gépnek és nem a Pirat-ot. Valahogy a fiúk is nagyon várták már ezt a
pillanatot, láttam rajtuk, hogy kicsit izgulnak.
Amikor az első típusrepülő a levegőbe emelkedett, belegondoltam, hogy ez a gép két és félszer olyan
idős, mint az a gyerek, aki benne ül. Ebben az évben a gép részleges felújítása mellett döntöttünk. Február 12-én az egyik szárnyat
bevittük a műhelybe, ahol Olivér megkezdi a vásznazás előkészítését. A munkába fiataljainkat
is bevonjuk, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kedvezményes tarifák mellett repüljenek
munkájukért cserébe. Eredeti elképzelésünk szerint a szárnyakat vásznazzuk és festjük, és ha jól
állunk, akkor a törzs is sorra kerül. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a felújítás után a repülési
tulajdonságai.
Bár nem én leszek az elsőszámú pilóta ezen a gépen, de mindenképpen repülni fogok vele, hogy az
eredményt megírhassam Nektek!
OZSI
A felújításról részletes képek később.
A hajdúszoboszlói vitorlázók egyik közkedvelt gépe a ZV-3A ismertebb nevén „Cuki”. Ez a repülőgép
kalandos életutat járt be mielőtt hozzánk került. Egy letűnt korszak utolsó példányai közé
tartozik, még abból az időszakból, amikor a fából épült vitorlázó repülőgépek élték fénykorukat.
Hosszú szárnya lévén a FAI első „open” kategóriájú gépei közé lett besorolva. Repülőterünkre
Szombathelyről került ide, Cseri Laci és Éles Sanyi közreműködésével. Amikor először megláttam
azonnal feltűnt, hogy kora ellenére milyen jó állapotban van. Ez annak is köszönhető, hogy
építéséhez igazán minőségi anyagokat használtak fel, valamint az évtizedek alatt volt gazdája és
vigyáztak rá.
Hová is pakoljuk ezt a sz…rt? Azt hiszem valami hasonló hagyhatta el a számat, amikor először
irányítottam a bepakolást és kerestem a helyet a Cukinak, nézegetve a hatalmas fából készült
szárnyát. Teltek múltak a hetek, hónapok és egyre többen ismerkedtek meg ezzel az „öreg hölggyel”.
Császi Papa, Flóra Nagy Laci, Miron Barna repültek vele a két tulajdonosán kívül a legtöbbet.
Olyan jól teker! Olyan jól siklik! Annyira aranyosan repül!
Bevallom, el nem tudtam képzelni, hogy milyen csodákat képes magában hordozni egy ilyen
öreg repülő. Aztán öregjeink unszolására én is repültem vele párat, és tényleg van valami sajátos
hangulata ennek a gépnek. Ha autókhoz hasonlítanám, akkor azt mondanám, hogy olyasmi érzés
vele repülni, mint egy nagyon régi Mercedes-t vezetni. Kifinomult, megfontolt és van valami RETRÓ
hangulata. Amikor először beleültem az nem volt egy egyszerű történet. Ezt a gépet a kis Hanna
Reich-nek tervezték (aki egyébként Egyiptomban tesztelte a típust) és nem nekem a 190 centimmel.
Miután vontatásból elstartoltam és a felszállás alatt a műszerfal szétverte a lábam, olyan gyenge
termikekben tekertem, amivel egyetlen általam ismert géppel sem lettem volna képes.
A Cuki lett a hajdúszoboszlói gépek közül a korelnök, hiszen 1961-ben készült. Beállt a mindennapok
repüzemeibe, megszerettetve magát időssel és fiatallal egyaránt. Öreg kora ellenére nem csak
helyi repülésekre használtuk, hanem Monori Gyuri számos távot is repült vele. Pár alkalommal
lehetőségünk volt összehasonlítani a Pirat-al is, és mondhatom Nektek, hogy bizony igen csak nyomni
kellett, hogy siklásokban lehagyjam. Gyenge időben pedig rendszeresen úgy megvert Gyuri, ahogy
a nagykönyvben meg van írva. Aztán sajnos jött egy randevú a hangár sarkával. Gondolhatjátok,
hogy a hangár sarka volt az erősebb, és a Cuki szárnya megsérült. Sajnos, aki ebben vétkes volt, egy
betegségből eredően már nincs közöttünk, úgyhogy ezt a témát nem boncolgatom, hiszen „halottról
jót vagy semmit”.
Talán először a Cuki életében javítani kellett. A javítás után még mindig nagyon kellemesek voltak a
repülési tulajdonságai, de a gépet nálam jobban ismerők szerint lényegesen érezhető rajta sérülése.
Az utolsó üzemnapjaink egyikén lehetőséget adtunk a 2010-ben „C” vizsgát szerzett gyerekeknek a
típus megrepülésére. Pistikével alaposan megvitattuk a dolgot és arra jutottunk, hogy inkább ezt a
gépet adjuk oda első együléses gépnek és nem a Pirat-ot. Valahogy a fiúk is nagyon várták már ezt a
pillanatot, láttam rajtuk, hogy kicsit izgulnak.
Amikor az első típusrepülő a levegőbe emelkedett, belegondoltam, hogy ez a gép két és félszer olyan
idős, mint az a gyerek, aki benne ül. Ebben az évben a gép részleges felújítása mellett döntöttünk. Február 12-én az egyik szárnyat
bevittük a műhelybe, ahol Olivér megkezdi a vásznazás előkészítését. A munkába fiataljainkat
is bevonjuk, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kedvezményes tarifák mellett repüljenek
munkájukért cserébe. Eredeti elképzelésünk szerint a szárnyakat vásznazzuk és festjük, és ha jól
állunk, akkor a törzs is sorra kerül. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a felújítás után a repülési
tulajdonságai.
Bár nem én leszek az elsőszámú pilóta ezen a gépen, de mindenképpen repülni fogok vele, hogy az
eredményt megírhassam Nektek!
OZSI
A felújításról részletes képek később.